- fiktív eset -
(Ihletadó: Karinthy Frigyes: Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús...; egy férj naplójából)
első nap
Már több, mint két hónapja nem viseli az eljegyzési gyűrűjét. Mikor rákérdeztem, miért nincs rajtad a gyűrű, azt felelte:
„anyukám, jól felhizlaltál, amióta elvettelek csak dagadok, és nyár is van, ilyenkor még püffedtebbek az ujjaim, mint az év többi szakaszában.”
Értem, logikus. Nem megy rá a karika. Tulajdonképpen ezt egy nagyon burkolt dicséretnek is vehetném, hiszen más nők mellett mindig is gizda volt. Igenis! Büszke vagyok a teljesítményemre.
(…)
másnap
De nem! Nekem akkor is gyanús a férjem.
Hetekkel ezelőtt megígérte, hogy elvisz egy flancos vendéglőbe, ha ideje úgy hozza. Lepasszoljuk a gyerekeket a mamáknak és megyünk az éjszakába, kettecskén.
Azóta már, ő végigkóstolta a négycsillagos étlapokat, munkatársi kötelességeire hivatkozva. Hogy miféle munkatársai lehetnek nem tudom, soha egyetlen egy önző farokkal sem találkoztam, igaz, nem is lehet nyomon követni, mikor hol dolgozik, milyen munkakörben tevékenykedik, segíti társadalmunk előrébbhaladását az üzleti világban, ugyanis annyiszor váltott már céget, mint egy méhecske a végtelen mező virágbibéin.
Persze, hogyne! Első a munka, aztán a család, hisz’ munka nélkül a család is ellehetetlenül. Válságba legalább mi ne kerüljünk. Gyerekeknek egzisztencia, meg minden…igaza van. Tisztánlátó.
(…)
harmadnap
Jaj gyanús már megint…nagyon gyanús! A csillámos rúzsfolt miatt, ami az arcán maszatolt, az ingjén halvány púder nyomai. Látszik, hogy próbálta valaki eltüntetni, de csak még jobban elkenődött a fehérségen, amit én varázsoltam előző este tükörsimára.
Állítólag egy régi jó öreg kolléganőjével futott össze, akinek a neve napja volt azon a napon. A könyveléseit, adóbevallását végezte nagyon ügyesen, ravaszon, és igazán emlékezhetnék rá, mert említette is nekem, hogy a visszaigényelt pénzből majd vehetek valami szépet magamnak vagy a kölköknek., de nem rémlett semmi, előttem nem jelentek meg idős, gyűrött asszonyka arcok.
Annyi mindent vettem már, kit érdekelt, hogy honnan van a ruhámra való összeg, mikor a nap végére azt sem tudom, hol hagyhattam a fejemet. Biztos így volt, a férjem, ismerem már hosszú idők óta, tudom, hogy nem sérthette meg azzal, hogy visszautasítja a meghívást.
Le kellene szoknom ezekről a pótcselekvésekről, mint a vásárlás, például…de nem is erről van szó!
(…)
negyedik napon
Gyanús a férjem és ez nem paranoia, relatív stagnálok. Megkértem egy barátnőmet, hogy segítsen kideríteni az igazságot, miszerint a férjem megcsal egy nővel. Rossz ötlet volt. A barátnőm felderítő akciója lebukással végződött, és arra kért, hagyjam ki őt ebből a cirkuszból. Másrészről sikeres lett az akció.
A férjem munka után egy virágboltba sietett, ahol az eladóhölgy már egy hatalmas rózsacsokorral várta. Kifizette, és elhajtott. A következő állomása egy ismeretlen ház lakójához vezetett.
Nos ennyi. Nincs tovább.
(…)
ötödik nap
Este megkértem a nagyikat, hogy vigyázzanak a gyerekekre, amíg én elmegyek egy kicsit kikapcsolódni. A férjem nincs itthon, valószínűleg a nőjével hetyeg valahol és rajtam röhögnek.
Éjfélig buliztam egy bárban, ahol jól leittam magam és felszedtem egy férfit. Elmentem vele a lakására. Hánytam egyet, letusoltam majd összefeküdtünk. Én nem beszéltem, az ismeretlen férfi sem mondott semmi értelmeset de a szex jól jött.
Az aktus után felöltöztem és taxit hívtam.
Lábujjhegyen , még szédülten besurrantam a sötét nappaliba. Alig vártam, hogy kiheverhessem ezt a néhány napot a hosszú kanapén.
Egy gyufaszál hirtelen fellobbant. Követtem lángját, amit megosztott egy hosszú gyertya kanócával.
Rózsacsokor az asztalon, pezsgő, melyből kiszállt minden buborék és ő.
Gyanútlan.
„Boldog születésnapot Anyukám”
2009. június 16.